Régóta gondolkodtam azon, hogy mivel köszönhetném meg hűséges vendégeimnek kitartásukat és lelkesedésüket.
Ezért megalapítottam a "LEG-díjat"
Minden hónapban szeretnék egy vendéget kiemelni és megosztani veletek hitvallását a mozgásról és annak pozitív hatásairól.
Így, talán mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy csatlakozzanak a mozogni-vágyók egyre népesebb táborához.
Zajácz Erika véleményét itt olvashatjátok, aki körülbelül 20 éve jár hozzám tornázni.
Tisztelem Erikát, mert hosszú kihagyás után mert újrakezdeni. Felnézek rá hihetetlen munkabírásáért és emberségéért.
Körülbelül 20 éve járok Mónika óráira, kisebb-nagyobb megszakításokkal, attól függően, mit engedett az aktuális munkám. Az "ép testben ép lélek" híve vagyok, s meggyőződésem, hogy testi problémáink mindig lelki eredetűek. És mi tehetünk azért, hogy ez másképp legyen.
Nagyon szeretek mozogni, és Mónika "pörgős-forgós"koreográfiái a kedvenceim. Egy nehéz nap után nincs jobb, mint itt lerázni magamról a gondokat, "kisöpörni" az agyamat és ami a legfontosabb: feltöltődni energiával.
Három évvel ezelőtt volt egy Achilles-ínszakadásom, az orvos kimondta az ítéletet: örökre felejtsem el a step-aerobicot. Megmondom őszintén, próbálkoztam más mozgásformákkal, de egyik sem adta azt, amit a step-ben megszerettem.Az egyik ismerősöm viszont az idén a fülembe ültette a bogarat, hogy miért kellene lemondanom róla, ha annyira sokat jelentene nekem.
A gondolatot tett követte, és az egyik legjobb dolog, ami 2014-ben történt velem, hogy visszatértem az edzésekre, és ennek nagyon örülök.
És a lábam? Köszönöm, jól van.
Itt megtanultam azt is, hogy a dolgok fejben dőlnek el, és ezt az én esetem is remekül példázza.
Mindenkinek üzenem, hogy sosem késő valami újba kezdeni, valamit újrakezdeni.
Lehet élni Mónika step órái nélkül, de nem érdemes.
