Sokan elhatározunk valamit, majd elindulunk a megvalósítás útján. Kevés embernek van azonban kitartása ahhoz, hogy végigmenjen ezen az úton, hiszen a megvalósítás soha nem könnyű. Nem vagyunk kitartóak, hamar feladjuk.
Vannak azonban közöttünk is olyanok, akiknek kitartása tiszteletre méltó. Ettől válnak különlegessé.
Ezeket az embereket szerettem volna megjutalmazni elkötelezettségükért, ezért megalapítottam a "LEG" díjat.
Minden hónapban szeretnék egy vendéget kiemelni és megosztani veletek hitvallását a mozgásról és annak pozitív hatásairól.
Így, talán mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy csatlakozzanak a mozogni-vágyók egyre népesebb táborához.
Tóbiásné Anikó történetét olvashatjátok.
Mónika step aerobic órái, vagy a jól megérdemelt pihenés otthon?
Mit jelent nekem a sport? Úgy tűnik, számomra nem ez a jó kérdés … Mert a sport önmagában semmit, legalábbis nem sokat, ha őszinte akarok lenni.
Persze mindig is sportoltam valamit, sok mozgásfajtát kipróbáltam. Több-kevesebb sikerrel … Inkább kevesebb, de ebben főként az én kitartásom, illetve annak hiánya volt a ludas, legalábbis én mindig azt gondoltam. Arra csak mostanában jöttem rá, hogy nem ez volt a fő probléma, hanem az, hogy akkor nem találtam még rá a nekem való sportra. Az iskolai évek alatt kicsit művészi tornáztam, majd néptáncoltam, később társastáncra is jártam. Kipróbáltam a buzogányozást, de karatéztam is. Elég színes paletta … De a helyzet az, hogy csak néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig tartott a „szerelem”, aztán valahogy feladtam mindegyiket. Talán egy év volt a leghosszabb idő, amit egy adott sportággal eltöltöttem. Akkoriban persze még nem is volt ennyire népszerű a sportos életmód és a családomban sem volt senki, aki sportolt volna. Az aktív sport nélküli életmódnak persze meg is lett a következménye: sikerült a viszonylag alacsony termethez képest 65 kilót összeszednem magamra érettségiig. Nem éreztem túl jól magam a bőrömben, nem szerettem ruhát vásárolni, mert úgy gondoltam, nem állnak jól azok, amiket szeretnék és ráadásul még egy-két elég kellemetlen beszólást is kaptam az első munkahelyemen. Ezek hatására aztán úgy döntöttem, hogy kicsit megreformálom az étkezési szokásaimat és keresek valami rendszeres mozgási lehetőséget. Akkoriban nyílt a környékünkön az első fitness klubok egyike, adta magát, hogy kipróbáljam az ott kínált lehetőségeket. Az aerobic tetszett, egy évig ki is tartottam. A saját magam által kitalált étkezési szokások és a sport együtt hasznos volt, egy év alatt sikerült 12 kilót lefogynom. Viszont az edzéseken egyre inkább azt vettem észre, hogy a sporttól már-már fontosabbá vált, hogy milyen ruha, cipő van rajtunk, ki hogy tudja e tekintetben túlszárnyalni a másikat. Ebben a „versenyben” már nem kívántam részt venni, úgyhogy otthagytam ezt a klubot és egy ideig ismét nem volt része az életemnek a rendszeres mozgás. Főiskola után sikerült végre egy stabil munkahelyet találnom, biztos fizetéssel, de a munkakörömből adódóan ez együtt járt napi 8-10 óra számítógép előtti üléssel. A kilók kezdtek visszajönni, illetve a nehezen megszerzett és már kissé látható vált izmaim eltűntek. Ezt utáltam, ezért elkezdtem a városban felkutatni azokat a lehetőségeket, ahol aerobic edzések vannak. Így találtam rá arra a klubra, ahol Mónika is tartott edzéseket és miután kipróbáltam, meg is vásároltam a bérletet, mert nagyon tetszett mindaz, amit ott hallottam és láttam. Nem mellékesen Mónika, mint edző, a személyiségével és az óráival nagyon hamar meggyőzött arról, hogy itt vagyok jó helyen, ez a nekem megfelelő mozgásforma. Kipróbáltam a step aerobic változatot is, és rájöttem, hogy végre megtaláltam azt, amit mindig is kerestem: egy olyan sportágat, ahová nem kényszer elmenni, hanem öröm.
Vagyis a jó kérdés az, hogy mit jelentenek számomra Móni step aerobic órái?
Így a válasz már kézenfekvő: fizikai karbantartást, jó kondíciót, nagyon hasznos kikapcsolódást, egy-két órát hetente, ami csak az enyém, amikor nem kell semmi mással foglalkoznom. Lehetne még sorolni a pozitívumokat, de felesleges … ki kell próbálni és mindenki saját maga tapasztalhatja meg, hogy miért is jó Móni óráira járni. Ezt már nem adtam fel, épp csak addig szüneteltettem, amíg terhes voltam, illetve megszültem és szoptattam a kisbabámat. A lányom egyéves kora után gyorsan felkutattam, hogy hol tart órát Móni, hiszen már nem kellett a véletlenre bíznom a mozgásforma és klub kiválasztását. Így jutottam el Örökösföldre, ami bár nincs túl közel a lakásunkhoz, de így is megéri minden alkalommal elmenni az edzésekre. Sok ismerősöm mondja azt, hogy munka után már örül, ha hazamegy, elvégzi az otthoni teendőit és pihen, rákészül a következő napra, hiszen ugyanabba a taposómalomba kell belépnie nap nap után. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem fordul meg az én fejemben is az edzés napjain, különösen a hideg, téli estéken. Sokkal vonzóbbnak tűnik a lakás kényelmébe és melegébe bekucorodni, mint összeszedni a sportfelszerelést és elindulni az aerobic órára. De ezt az érzést könnyű leküzdeni, mert tudom, hogy mikor megszólal a zene és elkezdjük a bemelegítést, már nem is fogok arra gondolni, hogy jobb lett volna otthon maradni, az egy óra pedig elrepül, szinte észre se lehet venni. Az órán mindig más-más koreográfia alapján táncolunk, nincs két egyforma köztük. A zenék stílusa is változó, mindenki talál köztük olyat, ami hozzá közel áll. Már több mint tíz éve járok Mónika óráira, és még nem untam meg, ami esetemben elég nagy szó, tekintve az előzményeket. Nem mellékesen kedves és hozzám hasonló emberekkel vagyok körülvéve, akiknek egyáltalán nem számít, ki mivel foglalkozik, milyen ruhában jön, mennyit keres, … ami ritka dolog a mai világban. A társaság vegyes, általános iskolástól a középkorúig életkorban teljes a szórás. Ugyanígy abban a tekintetben is, hogy ki mennyi ideje űzi ezt a sportot. És mégis sikerült ezt a vegyes társaságot az edzés óráira egy közösséggé alakítani, akik segítik egymást és egy pillanatig sem jut eszükbe kinevetni a társukat. Vagyis ezek az órák, a nagyon is fontos mozgás mellet,t a közösség élményét is adják. Nyilván a legtöbb ember számára, aki azon gondolkodik, hogy el kellene kezdeni sportolni, a legfontosabb cél, hogy lefogyjon, vagy épp csak kicsit formába hozza magát egy eseményig vagy nyárig, és nem ezek a másodlagosnak tűnő, de szerintem éppen olyan fontos plusz dolgok irányítják egy-egy közösségbe. De szerintem a két dolog egymás nélkül nem lehet teljesen sikeres. Mert ha valaki kizárólag csak a fogyás céljával indul el, akkor elképzelhető, hogy ha ledobja a kitűzött mínusz néhány kilót, akkor befejezettnek tekinti a programot, hiszen elérte a célját, és soha többet nem is jön edzésre. Mellékesen jegyzem meg: ez esetben hamar vissza is jön a nehezesen leadott néhány kiló … Viszont ha valaki ennek a közösségnek a részévé válik, akkor már szinte elképzelhetetlen, hogy ne jöjjön el annyi órára, ahányra csak tud. Én sem tudok sajnos annyi edzésen részt venni, amennyin szeretnék, mert a munkahelyi és családi élet sokszor közbeszól, de minden egyes órát nagyon szeretek, és csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy próbálja ki.
De vigyázat! Ez a „szerelem” tartós.
Gratulálok Anikónak! Díja egy 5 alkalmas fitnesz bérlet és egy logózott törölköző.